Board

board_sorbanallas_420
Forrás: ITB

Elektronikusan olcsóbb lehet

ENERGETIKA-KÖZMŰVEK / IT

Társadalmi szinten közel százmilliárd, családi szinten több tízezer forintba kerül évente, hogy a készpénzes befizetések jó részét még sárga csekken intézzük. Mind a két összeg megtakarítható lenne.


 

 

Régi igazság, hogy aminek a költségeivel nem szembesülünk, arról hajlamosak vagyunk azt hinni: ingyen van. Pontosan így van ez a sárga csekkel is. A közüzemi és egyéb szolgáltatói díjak befizetésének még mindig legelterjedtebb (más országokban viszont gyakorlatilag ismeretlen) módszere csak látszólag nem kerül pénzbe – az fizet érte, aki használja, de végső soron az is, aki nem. Pedig alternatíva lenne, nem is egy.

 

Sok kicsi sokra megy

Viszonylag jól számszerűsíthető a sárga csekkek költsége. A Magyar Posta csekkenként minimum 112 forintot számláz a szolgáltatásért. Ezt kell összevetni azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank 2010-es tanulmánya szerint 2009-ben több mint 270 millió készpénz-átutalási megbízást adtak fel, közel 3000 milliárd forint értékben. A posta a jegybank becslése alapján legalább 30 milliárd forintos bevételre tesz szert ebből a pénzforgalmi módból.

Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Az egyéb rejtett költségek (készpénzkezelés, tranzakciós díjak stb.) miatt a már idézett MNB-tanulmány szerint a rendszer különféle szereplői számára egy évben mintegy 85 milliárd forintba kerül a csekkes fizetés. Ebben benne vannak a lakossági ügyfelek saját maguk által nem érzékelt költségei (készpénzfelvétel, a postán elvesztegetett idő, egyebek) is.

 

Zsebbe vágóan

Ez az összeg azonban az elektronikus számlabemutatási és -fizetési megoldások terjesztésével hosszabb távon nagymértékben csökkenthető lenne. Ilyet használ saját szolgáltatásaihoz a Magyar Telekom (Távszámla néven), míg a Díjbeszedő által működtetett dijnet.hu-n keresztül már 14 szolgáltató 18 különböző szolgáltatásáért fizethetnek az ügyfelek.

Az elektronikus számlázási és fizetési rendszer kiépítése persze nem olcsó, hiszen komoly informatikai beruházásokat is igényel. Az egy tranzakcióra jutó költség csak akkor lesz lényegesen alacsonyabb, mint a sárga csekkes fizetés esetében, ha az ügyfelek döntő többsége az elektronikus csatornát választja.

Erre azonban csak akkor lehet számítani, ha a szolgáltatók aktívan tesznek valamit az ügyfelek „megtérítéséért”. A felvilágosító-népszerűsítő kampányok szükségesek, de nem elégségesek – az igazi incentíva az, ami már zsebbe vág.

 


 

 

Nincs ingyencsekk

Jó példa erre a Magyar Telekom esete. Azután, hogy a vállalat bevezette a sokat támadott 142 forintos csekkdíjat (amely pedig csak a postai díj áfával emelt összege), néhány tízezerről rövid idő alatt 200 ezer fölé ugrott a Távszámlát használó ügyfelek száma. (A Díjnet használóinak száma 160 ezer körül van.)

A többi közszolgáltató viszont inkább úgy tesz, mintha a sárga csekk ingyen lenne: se többletdíjat nem számláz, sem kedvezményeket nem ad az elektronikus csatornákat használók számára. Ez alól néhány biztosító a kivétel – némelyik akár 20 százalékos kedvezményt is ad az éves díjból, ha az ügyfél elektronikusan köti meg szerződését és úgy is fizeti be a díjat – vagyis az elektronikus csatorna tényleges, az ügyfelek számára is érzékelhető költségcsökkentéseket is lehetővé tesz.

Amíg viszont ez nem terjed el, marad a jelenlegi helyzet. Az ügyfelek 60–80 százaléka továbbra is sárga csekken egyenlíti ki számláját. Ennek díját a szolgáltató beépíti a szolgáltatás egyéb költségei közé – így aztán ezt azok is megfizetik, akik már elektronikusan fizetik számlájukat.

A jelek szerint a politika még támogatja is ezt a bújócskát. A májusban elfogadott új fogyasztóvédelmi törvény megtiltja, hogy a közszolgáltató cégek – beleértve a távközlési szolgáltatókat is – külön díjat számítsanak fel a sárga csekkes befizetésekért. Vagyis minden szolgáltató kénytelen lesz a továbbra is meglévő költségeket láthatatlanul beépíteni az árba, és az ezután is növeli az össztársadalmi költségeket.