Menedzsment

ronai_balazs_1
Forrás: ITB
In memoriam

Elment Blázi, Rónai Balázs…

Egy ideje nem láttam. Szinte napra egy évvel ezelőtt jártam nála a cégben, mert láttam, hogy milyen szépen fejlődnek és kíváncsi voltam, hogy csinálták. És Blázi mesélt. És büszkén mutogatta a bevételben és létszámban is szépen növekvő céget.

Aztán abban maradtunk, hogy pár nap múlva majd csatlakozik hozzájuk egy nagyágyú, így nevezte az Abesséhez igazoló Németh Zoltánt (Nézót), aztán majd folytatjuk a beszélgetést. De valahogy nem került sor a folytatásra. Pár e-mail és telefonhívás történt mindössze. S a blogja, amit úgy szerettem, az se frissült.


Bevallom, nem gyanítottam, hogy baj van. Úgy látszik, a csapat is összezárt, nem beszéltek arról, hogy Blázi majd két éve küzd a betegséggel. Sokáig úgy tűnt, hogy van remény a gyógyulásra. S miközben harcolt, nem engedte el a kezét a cégnek, a menedzsmentnek. Hol távolról, hol közelebbről, de rajta tartotta a kezét a cég ütőerén, és közben szép csendben mindent átadott a menedzsmentjének és Nézónak. Tudatosan készítette fel a céget a stafétaátadásra. Én nem tudom, honnan vette a lelkierőt mindehhez, hisz ott volt a három gyerek és a felesége. Persze köztudott volt, hogy az Abessét a negyedik gyermekének tekintette, hát persze hogy igyekezett jó szülő módjára elrendezni a sorsát.

Nagyon kedveltem őt. Szerettem a személyiségét. Tiszteltem a tudását. Élvezettel olvastam az írásait. Igazi véleményformáló személyiségnek tartottam. Persze nemcsak én, hanem az olvasóink is: meg is szavaztak neki „Az év véleményformálója” díjat pár évvel ezelőtt. És az olvasók mellett szakma is elismerte munkáját, nem véletlen, hogy több alkalommal is beválasztották a legsikeresebb ICT-menedzserek közé. És ezek nemcsak a száraz szakmaiságról szólnak, hanem az emberről is. Azon kevesek közé tartozott, akit mindenki kedvelt, szeretett. Azt hiszem, tudott csapatot építeni. Egyszer azt nyilatkozta nekünk, hogy olyan emberekkel szeret együtt dolgozni, akik szeretnének jobbak lenni másoknál a saját szakmájukban; elvárják az önállóságot; és nem választják el egymástól az informatika műszaki és emberi oldalát. Azt hiszem, ő maga is ilyen ember volt. És az a legborzalmasabb, hogy múlt időt kell használnom.

Nyugodj békében, Blázi!