HR

miklos cikk_nyitó_e.jpg
Forrás: ITB
Egy alattomos válság üzleti értékelése és menedzselése

Ugye, lesz még Anyák napja?

Természetesen ez életem egyik legnehezebb írása. Sok válságot megéltem már, alakítottam ki új üzleti stratégiát üzleti partnereim számára, kezeltem a kialakult „akut” helyzetet, illetve felépítettem az új üzleti jövőt. Mindig győztünk a végén, és örültem, hogy megmutathattam: értek a szakmámhoz, jó üzletfejlesztő vagyok. De ez most teljesen más. Az emberek magánéletétaz életüket érte, éri támadás, itt nem lesz győztes a végén, nem lesz fennkölt eredményhirdetés és senki nem fog mosolyogva átvenni érmeket.

Ez az írás nyilván az üzletfejlesztésről szól, arról, mi is történik üzleti szempontból körülöttünk, mik azok a hibák, amelyeket még csak véletlenül se kövessünk el, és mik azok a receptek, amelyek konkrétan támogatnak bennünket abban, hogy ne csak túléljünk, hanem talpon maradjunk, vagy akár megerősödve, fejlődve jöjjünk ki ebből a válságból.

De még mielőtt belerohannánk a szakmai témába… Nem szeretnék azok közé a menedzserek közé tartozni, akik úgy gondolják, a magánéleti kihívásokról nem kell beszélni, úgy fogunk erősebbnek tűnni, ha úgy tennénk, mintha minden tökéletesen rendben lenne körülöttünk. Mindig sokat törődtem a magánéletemmel, a mentoráltjaim magánéletével és a kollégákéval is, ha igényelték, mert egyértelmű, hogy az üzleti siker hosszú távon csak egy jó háttérrel működik. Sokan próbálták bizonygatni az évtizedek alatt, hogy bárki lehet sikeres egy üres magánélettel, és rövid távon igazuk is lehetett, de én hosszú távon valóban sikeres embert még nem láttam, akinek ne lett volna komoly háttere otthon. Azt hiszem ezzel mindenki egyetért ma már.

Ezért is meglepő az, hogy az elmúlt hetekben, amikor szokásommal ellentétben – kutató jelleggel – a Linkedint, Twittert böngésztem, tehát a social élet „üzletibb” oldalát nézegettem, szinte nem találtam posztot arról, hogy mennyire aggódunk a szüleinkért, nagyszüleinkért, ismerőseinkért, bárkiért. Arról bezzeg, hogy milyen tragédia ez az üzletnek, hogy mi lesz így az „én iparágammal”, hogy CEO-k sírnak egymás között, százával lehet találni bejegyzéseket.

Próbáljuk játszani a jól felvett szerepünket, a kemény üzletembert, aki ugye objektív és az üzletben éli az életét. Valóban nincsen magánéletünk? Valóban nincs senkink, akiért aggódhatnánk, vagy valóban nem aggódunk értük? Egyáltalán nem gondolnám! Ez egy egyenes következménye annak, ha egy menedzser, főként tulajdonos vagy vezető nem önazonos, nem „eredeti személyiségével” éli mindennapjait, és sikereit sem azzal éri el. Most nagyon sokan „le vannak fagyva”, mert erre a helyzetre nincsen jól kitalált formula, viselkedési útmutató. Önmagunk persze nem lehetünk, mert hát még kiderül a turpisság. Krízis van, ahol az álarcok nem csak lebomlanak, szilánkos darabokra törnek össze!

Mit érünk el ezzel? A vezetők nem beszélnek ezekről az érzésekről, nem szólnak arról, hogy igen, fantasztikus menedzser vagyok, de már most is, és az elkövetkezendő időszakban nopláne le fogja kötni a gondolataim jelentős részét anyukám, apukám, a nagyik, a… bárki! Tehát igenis, nem leszek ezerszázalékos, pont.


Ha a vezetők nem beszélnek erről, a csapatuk tagjai sem fognak, elindul egy nagy színjáték, ahol főpróba nélkül megyünk egy szinte csak kritikusokból álló nézőközönség elé. Sok sikert! Igenis meg kell nyitni ezt a témát, tudnunk kell beszélni a félelmeinkről. Már csak azért is, mert ha mi nem beszélünk róla, akkor a média jól felfújt érzéseit hagyjuk eluralkodni. A médiára bízni magunkat ebben a helyzetben, ahol sajnos az információszolgáltatás felelősségén túlmutatnak az újabb kattintásokért folytatott kis küzdelmek?! Nem túl bölcs dolog! Persze a jó szakemberek is a médiában fognak nyilatkozni, tehát nem minden „hülyeség”, amit ott hallunk, de ebben az érzelmileg túlfűtött szituációban nagyon nehéz megszűrni az információkat. Ha a kollégáknak el kell temetni az érzéseiket, félelmeiket, akkor nemcsak az abszolút érthető és reális aggódás von el energiát a munkától, hanem a szerepjáték is. Vagyis minimális teljesítményű embereket kapunk a folyamat végén, és a válság még annál is szörnyűbb lesz, ahogy azt bárki most előre tudná jelezni!

Bizonyítottan jó üzletfejlesztési szakember létemre a gondolataim jelentős részét a családtagjaimért történő aggódás tölti ki. Édesanyám a duplán veszélyeztetett célcsoportban van, ráadásul Hollandiában, ahol sajnos sokkal később és sokkal gyengébben kapcsoltak központi szinten, mint nálunk Magyarországon. Sokszor előkerül a gondolat, hogy „idén is, jövőre is, és még nagyon sokáig szeretném felköszönteni őt Anyák napján”. De nem vagyok nyugodt a párom tekintetében sem, mert bár abban a csoportban „csak” 0,02 százalék a halálozási ráta, és nincs semmilyen standard betegsége, amely veszélybe sodorhatná, de még ha csak egy halvány esély is van arra, hogy bármi baja legyen, akkor aggódom érte és védeni akarom.

Így vagyok a számomra fontos emberekkel is. Akik ismernek tudják, hogy én aztán nem vagyok pánikoló típus, sőt, nagyon objektívnek és nyersnek tartanak emberi kérdésekben, de ez most egy más helyzet. Akik igazán ismernek, nem lepődnek meg ezeken a sorokon.

Semmi nem lesz ugyanolyan!
Válság van! Összességében nézve minden válságszabály most is érvényes lesz az üzleti életre. Az egyik fontos tudnivaló, amit remélem már megtanultunk – ha másból nem, a 2008-as legutóbbi nemzetközi válságból –, hogy semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Ez volt a legnagyobb negatív hatás kicsit több mint tíz évvel ezelőtt. Sokan, nagyon sokan úgy gondolták, hogy csak vissza kell vonulni, meg kell várni még elül a vihar, és majd minden visszarendeződik. Hát, semmi nem rendeződött vissza! Illetve egy dolog igen: aki proaktívan, új üzleti stratégiát tudott építeni, az nyertesen jött ki a válságból, akik pedig tétováztak, még 5-6 év múlva is a válságot okolták a csőd szélén lévő üzletükért. Most sincs ez másként, legalábbis üzleti szempontból.

Viszont a már említett emberiség érintettsége több új fontos szempontot hoz be a képbe, amire nagyon, nagyon, nagyon oda kellene figyelni! 2009-ben elvárható lett volna egy üzletembertől, főként vezetőktől, cégtulajdonosoktól, hogy azonnal lépjenek, azonnal dinamizálják magukat, és már másnap jöjjenek elő az új irányokkal.

Egy kezemen tudnám számolni, akik ezt megtették anno. Lehet, talán ebből tanulva, most vannak nagyon proaktív emberek. Túl proaktívak! Amíg az egyik oldalon azt látni, hogy sírás van, a másik oldalon többen próbálják elfedni félelmüket, mely szerint az üzletük tönkre mehet, úgyhogy ultra sebességgel jönnek elő azzal, hogyan fogják amúgy valószínűleg szünetre vagy konkrét elsorvadásra ítélt üzletüket megmenteni. Úgy gondolják, hogy az embereknek iránymutatás szükséges, és majd akkor aktivizálják magukat.

Amiben alapvetően igazuk is lenne, ha közben paralel nem történnének „dolgok” a világban. Eseményszervezőktől, kluboktól tucatszámra olvasok nyilatkozatokat, hogy mivel ugye személyesen nem lehet networkingelni, ennek ellenére nemhogy nem zárják be a kapuikat, de még inkább kinyitják. Nincs konkrét tartalom mögötte, csak a nagy üzenet. Olvastam olyat is, aki „personal branding” szakértőként először is elmondja, hogy bár őket nem érinti a tilalom, hiszen amúgy is csak 15-20 tagjuk van egy eseményen (nem túl jó az üzenet, hosszú évek alatt csak ennyi embert gyűjteni, ki is hirdetni…), és hát ő úgy gondolja, hogy pár héten belül rendeződik a helyzet! Micsoda? Mire nyitjuk ki a kapukat? Mi fog rendeződni? Napról-napra olvasni, hogy százak halnak meg, itt, mellettünk, a környező országokban, és a járvány még csak most kezd tetőzni. Mi fog itt rendeződni? Ráadásul a már megtörtént dolgokat nem lehet majd eltüntetni. Sajnos a social media kétélű fegyver, és most sokan szúrják le magukat vele.

Semmi nem lesz ugyanolyan! Tudomásul kell venni, hogy üzleti szempontból nagyon komoly recesszió jön. Amit okos tanácsadók előre jeleztek egyébként 2020-ra, de még nekem sem fordult volna meg a fejemben, hogy ilyen körülmények között fog végbemenni.

Lesznek olyan cégek, akik megerősödve – de nem győztesen –, és lesznek olyanok, amelyek összetörve érnek a válság végére. Azt is el lehet mondani, hogy egy válság mindig egyfajta „tisztítótűz”, amelyben a szakmailag gyenge cégek mennek inkább tönkre, és a szakmailag erős, professzionálisan működők mindig életben maradnak, és jobb helyzetbe kerülnek, mint a válság előtt.

Ez üzletágtól független egyébként, és piaci pozíciókról beszélünk. Csak egy legutóbbi emlékem Magyarországról: a válság beindulásakor kezdtem el mentorként működni egy médiavállalkozásnál, a médiavilág bevétele még a hivatalos adatok szerint is több, mint a felére zsugorodott, a mentorált üzlet profitja pedig növekedett, egyeduralkodó lett a szektorában, és egyedüliként tud ma is igazi prémium termékeket, szolgáltatást nyújtani. Mindenki eltűnt mellőle a piacról.

A home office sokkal több annál, hogy „hazahoztam a gépemet”

Most nagyon sokan úgy élik meg, hogy külső kényszer hatására olyan dolgot kell művelniük munkáltatóként, amit sosem tettek volna meg. Például az emberközpontú személyiségtípusú vezetők imádják fizikailag is maguk körül tudni az embereiket, még akkor is, ha arra semmi szükség nincsen, mert otthonról is el tudnák végezni a munkájukat. Mindenki magából indul ki, ők nem tudnak otthoni körülmények között koncentrálni a munkára – legalábbis ezt gondolják –, mert számukra a munkahely nemcsak a munkát, sok esetben elsőként nem is azt, hanem a szociális környezetet, a kollégákat, barátokat jelenti.

Azzal is számolnunk kell, hogy van olyan, aki nem szeret otthon lenni. Sok olyan kapcsolat van, amely azért marad életben, mert naponta csak 2 órát látják egymást.

Mentálisan a home office vadonatúj kihívás a munkavállalók jelentős részének. Ha ezzel nem számolunk, ha erre nem készítünk HR-stratégiát, akkor komoly gondok adódhatnak az üzletünkben.

El tudják képzelni az állandó társaságra vágyó individual (önmegvalósító) embereket ahogy otthonról dolgoznak?! Rendszerezetten leülnek, és egyedül nekilátnak a munkának, és azt ugyanolyan minőségben elvégzik, mint előtte?
A ruler (uralkodó) esetében nem lehet észrevenni a változást, sőt, akár proaktívabb is lehet, és hát egyetlen személyiség van, akinek a home office valóban lényegtelen változást hoz munkamorál és teljesítmény szempontjából az életébe, az pedig az expert (professzionalista).

Vezetőként tehát nagyon pontosan tudnunk kell, hogy a cégünk, a csapatunk milyen személyiség összetétellel rendelkezik, ha tervezhetővé akarjuk tenni a munkát, és a minőséget fent akarjuk tartani! Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a home office-nak – ami most kényszerre alakult ki – lehet, hogy már évek óta szerves részét kellene képeznie a kultúránknak!

A „síró bigyó” és a többiek
Igen, vannak olyan gazdasági szektorok, amelyekben nagyon komoly problémákkal kell szembenéznie a cégtulajdonosoknak, vezetőknek. De ez a válság fura egy „műfaj”. Mindig helyreteszi a dolgokat a végén, és nagyon hangsúlyoznám, hogy itt most az üzleti életről beszélek továbbra is.

Azok közül az ágazatok közül, amelyek csapásként élik meg a válság kezdetét is, sokan olyanok ám, amelyek az elmúlt években, akár évtizedben is sokszor érdemtelenül nőttek, gazdagodtak. És mivel folyamatos „túlkereslet” volt a piacukon, ezért sajnos a szolgáltatás minősége is hagyott kívánnivalót maga után. Nyilván, ez nem minden szereplőre igaz, de a valódi szakemberek, akik eddig is kiszolgálták az ügyfeleket, fel fogják találni magukat, mindig megteszik.

Nagyon éles verseny fog kialakulni,
ami mindig a minőség drasztikus javulásához vezet

Lehet, hogy nem szimpatikusak ezek a gondolatok, ettől még igazak!

És igen, vannak olyan üzletágak, amelyek nagyot fognak fejlődni ebben a helyzetben. Hiszen vannak olyan iparágak, amelyekben az nem jó, ha nyugalom van. De itt is ésszel kell ám működni!

Sokszor láttam, hogy szinte „dögkeselyűként” csapnak le a helyzetre, ami egyrészt nagyon messze van a morálisan elfogadhatótól, másrészt az üzletének sem tesz jót hosszú távon, hiszen az marad meg mindenkiben, hogy egy emberiséget pusztító helyzetből nyerészkedett. És valóban.

Ha olyan üzletágban dolgozunk, amelyben reálisan növekedés várható – mert hát azért a nagy CEO-sírás közepette beszéljünk már erről is, hogy ez lehetséges –, ott kötelességünk TISZTESSÉGESEN fellépni a piacon! Ilyenre is volt példa egyébként a nagy hírfolyam-csemegézésem közepette: egy cég a home office megoldását ingyen elérhetővé tette más cégek számára, vagy épp egy nagy telekommunikációs szolgáltató díjmentesen megemelte az internet-kereteit, hogy az emberek amúgy is gyülekező problémáit ezzel is csökkenteni tudja. Pedig hát mindkét esetben csak várniuk kellett volna és az ölükbe pottyan az üzlet. De nem ezt tették!

Igen, valahogy így, vagy hasonló módon kell eljárnunk, nekünk, döntéshozó EMBEREKNEK.

Személyiségtípusok a válságban
Ha máskor nem (annyira), most nagyon tisztában kell lennünk azzal, hogy egy ilyen válság minden személyiségtípust másként érint meg. Ne „általában” akarjuk kezelni az embereket vagy a helyzetet. Most aztán nagyon nem mindegy, kihez, hogyan szólunk, mert bizony most lelki válsággal, mentális válsággal tűzdelt gazdasági recesszió folyik. Ahol ráadásul nem a gazdasági recesszió van előbb, és amiatt alakul ki a mentális pánik, hanem éppen fordítva. Ezt ne felejtsük el!

Vagyis ismernünk kell a munkatársaink eredeti személyiségét, hiszen krízis van, és ezzel a személyiséggel fogják élni mindennapjaikat. Ennek tudatában arra is fel kell készülnünk, hogy nagy meglepetések érhetnek bennünket egy-egy kollégával kapcsolatban. Ha erre nem készülünk fel, elveszíthetjük őket, vagy tönkre tehetjük saját üzletünket. Ez most hasonló a sportélethez, amikor a csapat a mindent eldöntő mérkőzésbe belekezd – de most sokszor az életben maradásért küzdünk.

Újra kell gondolnunk a vezetőink alkalmasságát!
Újra kell gondolni saját alkalmasságunkat! 

Akik tökéletesen vezetnek céget, csapatokat békebeli helyzetekben,
általában nem alkalmasak arra, hogy krízishelyzetben irányítsanak

Persze, szeretnénk azt gondolni, hogy univerzálisak vagyunk, de nem. Ha saját magunkkal kapcsolatban tévedünk, az végzetes lesz az üzletre, ha egy kulcsemberünkkel kapcsolatban tévedünk, akkor komoly károkat okozhatunk az üzletnek. Ha egy kollégánkkal kapcsolatban tévedünk, akkor nehezebbé tehetjük a jövőnket. Vegyük elő korábbi elemzéseinket, nézzünk mélyen a tükörbe!

Új stratégiára lesz szükségünk.
De ezt csak az arra megfelelő emberek tudják felépíteni

Vigyázzunk arra, kik jók az új helyzetek menedzselésében, uralásában, és kik azok, akik csak próbálnak azok lenni, vagy akik csak mutatják, mert úgy gondolják, így fognak túlélni. Ebben sem szabad tévednünk!

Sokszor hangoztatjuk, hogy minden személyiségtípus lehet jó vezető, ami igaz is, de ebben a helyzetben a megfelelő ruler (uralkodó) faktor nélkül és a legalább megfelelő szinten lévő individual (önmegvalósító) faktor nélkül nehéz lesz jó irányba elmozdulni. Sőt, nehéz lesz elmozdulni egyáltalán. Ha nincsen ilyen szakember a cégen belül, akkor azonnal szerezzük be kintről, akár béreljük is, ha kell!

Új technológiára lesz szükség az értékesítés terén. Sőt, mindenképp szükségünk lesz értékesítésre! Sok cég még a legutóbbi válságból sem tanult, jól „eléldegélnek” a meglévő kapcsolatokból, és nulla energiát fordítanak az értékesítési tevékenységre. Vannak, akik hozzákezdtek, dehát „túl drága”, és nem hoz azonnal pénzt, úgyhogy abbahagyták. Ezek a cégek most nagyon kiszolgáltatottak, hiszen nemcsak „sales force” nincs a kezükben, az eladás attitűdje és ösztöne sincs jelen a cégben. Ez viszont már komoly gond.

Átvilágítást kell tartani! Komolyan szembe kell nézni az üzletünk gyenge pontjaival, mert az erősségeket általában mindenki kívülről fújja, de egy válság, alattomos módon mindig a gyenge pontjainkon támad bennünket! Ezt persze minden évben el kellene végezni, de hát a hazai cégtulajdonosok, vezetők döntő többsége nem foglalkozik mindezzel. Az átvilágításhoz ráadásul kérjünk fel szakértőt, másként nem lesz objektív. Mit kell átvilágítani? Például azt, hogy a jelenlegi üzletünk mennyire követte a fogyasztói vagy épp generációs trendeket. Az, hogy profitot termelek, még nem jelenti azt, hogy jól csinálom az üzletet. Jelentheti azt is, hogy csak jó helyen vagyok, jó időben. De most sem a jó hely, sem a jó idő nem lesz jellemző a piacokra!

Saját házam tájáról
Visszatérve a bevezető gondolatokhoz, a legnehezebb pillanatok ezek egy üzletember, egy igazi ember számára. Az üzletfejlesztés, a valódi üzletfejlesztés, ahol szakmai tudás is adott, virágkorát fogja élni az elkövetkezendő időszakban. Nyilván, amikor egy piaci újrarendeződésről van szó, nem is lehet ez másként.

Sajnos, sok kókler is élni fog a helyzettel. Már megjelentek a mondvacsinált „lelkesítő, dinamizáló, agilis...” szakértők. Tanuljunk a 2008-as válság által felszínre hozott „coach”-áradatból. Amikor tíz vezetői fejvadászatból úgy kilenc alkalommal tette hozzá az állástalan, kirúgott vezető, hogy ő amúgy éppen coach is, és hazai kkv-knak segít. Nézzük meg a cég méretét, bevételét, nincs jó üzletfejlesztő szakember 20 milliós éves árbevétellel, nulla körüli profittal.

Sok felső vezetővel beszéltem az elmúlt hetekben, hiszen mentoráltjaim azonnal hozzám fordultak információkért. Volt, ahol kellett stratégiát módosítani, és volt, ahol nem. Mi felkészültünk egy komoly recesszióra. Ahogy azt már hangsúlyoztam, nem ilyenre, és nem ekkorára, de egyértelmű volt, hogy jelentősebb visszaesések jönnek. És persze már évekkel ezelőtt olyan irányokat építettünk ki a partnereinknél, amelyek biztonságos növekedést nyújtanak. Tehát a mentori beszélgetések is elsősorban a személyes dolgokról szóltak, hiszen az üzlet rendben van.

Én azt kértem az összes, a Mentors & Partners Groupnak dolgozó szakembertől, hogy maradjunk emberek. Nem szeretnék meglátni olyan social reakciókat, hogy „na pont erre a helyzetre van egy termékünk”! Pedig a krízishelyzet elemzése valóban a mi „műfajunk” a RISE rendszer okán. Nem szeretném, ha bárki is lecsapna egy adott cég kárára! Legyünk tisztességesek és intelligensek! Persze kérdezte mindenki tőlem, ugye igaz a tény, mely szerint az igazi üzletfejlesztők a válság nyertesei lesznek? A válaszom pedig az volt mindenki számára, hogy itt nem lesznek győztesek! Akik győznek, azok is sírva fognak a dobogó csúcsán állni, és nem a meghatottságtól, hanem az emberiség kínjától, melynek közepette ők jó teljesítményt tudtak nyújtani!

Végezetül mit is írhatnék, mint, hogy vigyázzanak magukra, szeretteikre, barátaikra, embertársaikra! Lehet, hogy ez furcsa egy üzletfejlesztőtől, különösen tőlem, de most olyan „helyzet van”, hogy a magánélettel kell foglalkozni elsődlegesen, és utána térjünk át az üzlet megmentésére, újragondolására, fejlesztésére.