Munkerőpiac

Kóthay Péter, Kelly Services
Kóthay Péter, Kelly Services
Forrás: ITB
Regionális IT-menedzseri székből a HR világába igazolt

„Nem hiszek az autokratikus módban, amikor megmondják, mit kell csinálni”

Ahogy közel egy évtizeddel ezelőtt, úgy most is értetlenkedő arcok és fürkésző pillantások övezik azt a szokatlan szakmai váltást, melynek során egy regionális IT-menedzser önszántából és dalolva, hátrahagyva státuszt, pénzt, ágazatot nyergel át a HR-be, hogy elölről kezdjen mindent. A merészség bevált, mert a szamárlétra legfelső lépcsőfoka az ügyvezetői ajtóig vezetett, a HR horizont pedig egy különös üstökössel gazdagodott. Egy vakmerő váltással indult HR-pályaív – Kóthay Péterrel találkoztunk.

Vannak karrierek, melyek előre determinált módon, a születés pillanatától kezdve az utolsó munkanap utolsó percéig egyenes úton haladnak előre, és vannak, amelyek labirintuson át vezetnek a célig. A maga módján mindkét út tele van kihívással és bizonytalansággal, csupán az intenzitás foka más. Az útvesztőkkel tűzdelt karriertérképet viszont kevesen választják szándékosan, elvégre évszázados pszichológiai fejlődésünk génjeinkbe kódolta az egzisztenciális stabilitás szentségét. Azonban vannak olyan belső késztetések, melyek felülírják ezt a szabályt, egyetlen kérdést felvillantva: miért?

 

Az informatika keretek közé határolt és kiszámítható, a HR színesebb

„IT-sként számos olyan projektem volt az integrált rendszerek bevezetése területén, ahol az informatika, mint eszköz volt jelen, de a sikereket, az eredményt mégis az emberek hozták. Nekem az tetszett meg, hogy bevonva, együtt dolgozva milyen klassz dolgokat tudunk csinálni – kezdte beszélgetésünket Kóthay Péter, a Kelly Services ügyvezető igazgatója. – Persze érdekelt az üzlet is, és rájöttem, hogy én márpedig váltani akarok, és ez a váltás az informatikából a HR-be vezet.”

Első blikkre, az egymással teljesen ellentétes ágazatok szereplői maguk sem értették, miként tudna érvényesülni egy komoly szakmai tudással rendelkező informatikus a HR-ben. „Azt, hogy én IT-ból száz százalékig a HR-be akarok menni, nehezen tudtam elhitetni a cégekkel. Adtam be pályázatokat, elmentem interjúkra, de az adott HR-pozíció helyett mindig más ajánlatokkal vártak. Hiába jelentkeztem például HR partner vagy HR business pozícióra, a vége az lett, hogy IT-projektvezetői, vagy más, informatikához kapcsolódó munkakörben képzeltek el. Az első időszakban emiatt fulladt ki a munkakeresés; nem hitték el, hogy ilyen tervezetten akarok váltani, és tényleg arra jelentkezem, amire” – meséli Kóthay Péter.

Végül az akkoriban itthon alig két hónapja piacon lévő Kelly Services adta meg a bizalmat a HR-karrierre vágyó volt IT-snek. A cég ugyanis szakmai háttérrel rendelkező tanácsadókat keresett, így ez mindkét félnek kapóra jött.


A szamárlétra hosszú lépcsőfokai

„Olyan ember vagyok, akit sok minden érdekel, aki lelkiismeretes, megbízható, szeret új dolgokba belevágni, új dolgokat megtanulni és analitikus” – folytatta a szakember. Ez utóbbi készségre szükség is volt belépőként egy új szakma küszöbén, ahol aztán a praktikus alapok elsajátítása után a tanácsadói éveket az üzletágvezetői pozíció, majd az operatív vezetői szerepkör követte. A szamárlétra minden egyes fokán túljutva az ügyvezetői székig vezetett az a merész ötlet, ami Kóthay Pétert a HR felé terelte.

„Az első kihívás maga az igény volt a változtatásra, de azért mégiscsak az IT-ból jöttem, így a legnagyobb próbatétel az értékesítés része volt az új munkának. Megtanulni, hogy az esetleges elutasítás nem neked, a személyednek, hanem az adott cég szolgáltatásának szól, az nagyon nehéz. Egy tanácsadócégnél sokkal szélesebb a kép, kapcsolatot kell tartani az ügyfelekkel, tárgyalni kell, értékesítési munkát végezni, míg a klasszikus HR is jelen van. Illetve az én esetemben bejönnek a szállítók és a jogi ügyek is a mindennapokba – az analitikus szemlélet itt jól jön. Pont ez a színessége tetszik a szakmának, sokkal érdekesebb számomra, mint bütykölni egy programot” – fogalmazott Kóthay Péter.

 

Egy vezetőnek nem szabad elrugaszkodni a kollégáktól

Amikor a siker receptjéről faggattam, csak annyit mondott, szerinte ilyen nem létezik. Ellenben vannak olyan dolgok, amelyek szakmafüggetlenül fontosak a sikeressé váláshoz: a megbízhatóság, a lelkiismeretesség és tanulásra való igény. Ugyanilyen tudatossággal beszél arról is, hogy milyen szerinte a jó vezető. „Volt előttem néhány példa, akiktől jobb akartam lenni. Szerintem nagyon fontos, hogy egy vezetőnek nem szabad elrugaszkodnia a kollégáktól, támogatnia, motiválnia kell a csapatát. Benne vagyok én is az ügyfél-kapcsolattartásban, a jelöltkiválasztásban, és nem a magamra zárt irodaajtó mögül osztom a feladatot. Nem hiszek az autokratikus módban, hogy megmondják, mit kell csinálni és ennyi.”

Mi a titok, amitől ez a rendszer működhet? Az ügyvezető igazgató szerint olyan kollégákat érdemes választani a munkaerőpiacról, akik lelkesek, meg tudják fogalmazni, hogy mi az a plusz, amiből a cég profitálhat, és nyitottak a tanulásra, fejlődésre.

Ami a vezetői munkastílust illeti, a bizalom megadása, a megfelelő delegálás, és a transzparens, direkt kommunikáció négyesfogata az, ami elengedhetetlen. A munkaerő motivációjának sikerességét a szakember a következőkben látja: „sokkal több információt adok a kollégáimnak, és szélesebb felelősségköröket, mint korábban, illetve olyan bónuszrendszert állítok fel, hogy ha valaki tényleg jól dolgozik, akkor az anyagilag is megérje neki.”

A feszített tempójú, bőséges mentális kapacitást lefedő munkaórák után, az ügyvezető szavaival élve, a „klisésbe hajló dolgok”, az olvasás, a színház és a koncertek, egyszóval a kulturális programok töltik fel, no meg a vízpart. Ha pedig ezek közül egyetlen szenvedélyének sem hódol, akkor irány a táncparkett, és a társas tánc varázsa. A karriercélok tekintetében már nem ilyen szerteágazó dolog: „Az egyetlen célom, hogy élvezzem ezt a munkát, és lássam azokat a változásokat beérni, amelyeket elkezdtem.”