Munkerőpiac

Jagudits Ákos, Suzuki
Jagudits Ákos, Suzuki
Forrás: ITB
Az agilis karrierút mestere, a new wave HR képviselője

„A váltásaimra vagyok a legbüszkébb, ez stimulálta a tudásgyarapítást a legjobban”

Az agilis karrierút embere, aki sokszor a biztosat dobta a bizonytalanért, és egy elhallott ötletnek hála a hazai HR-szcéna egyik üde színfoltjaként, olykor az árral szemben úszva igyekszik meghonosítani a pozitív munkafilozófiát a tengerentúlon. Ő az, akit ha egy konzervatív HR-es interjúztatna, kérdő szempárok kereszttüzében találná magát. Egy teljesen szokatlan karrierív, amit épp annyira alakított a véletlen, mint a szűnni nem akaró tudásszomj – Jagudits Ákossal, a Suzuki HR-igazgatójával beszélgettünk.

„A siker egyik legfontosabb feltétele az új válaszok iránti nyitottság” – Tony Robbins, amerikai motivációs előadó szállóigévé lett mondata jutott eszembe, miközben a telefon másik végén kendőzetlen őszinteséggel és maximális nyitottsággal mesélt arról Jagudits Ákos, hogy miként lett egy későn érő filozófuspalántából a hazai autógyártás egyik legismertebb márkájának HR-vezetője.

 

Országhatáron túlnyúló motiváció

„Alapvetően egy erős business mindsettel rendelkezem. Érteni akarom azt az üzleti kontextust, amelyben dolgozom, és van bennem egy elég erős ügyvezetői véna, ami nagyon húzza a karrieremet. Az is sokat formált rajtam, hogy ügyvezetőkkel dolgozom együtt, no meg a külföldi tapasztalások és a Lean szemlélet. De az innováció, a kreativitás és a kezdeményezés is őrülten jellemző rám – mondja Jagudits Ákos. – Utólag belegondolva, a külföld egy óriási ajándék volt az életemben. Németországi kintlétemkor egyetemista voltam, és mint a legtöbb egyetemista, a túlélésért küzdöttem – az albérletdíjért és egyebekért. Ez drive-olta, a külföldi munkavállalást. Nem csak a HR-ben tevékenykedtem, volt, hogy recepción segítettem vagy munkabeosztást írtam, mindent csináltam, amit megkövetelt az üzlet.” A németországi munkát aztán három év Nagy-Britannia követte, a váltást pedig a lazább munkakultúra megismerésének igénye hajtotta, és az, hogy a szakma nyelvét gyorsan megtanulja, mert a német a filozófia nyelve volt.

 

A konyhai beszélgetés az isteni szikrával

Eredetileg ugyanis a filozófiai tanulmányok mozgatták meg a HR-szakember fantáziáját, s noha Voltaire babérjaira törő terveket nem szőtt, ezt az időszakot az útkeresés részének tekinti. „Későn érő típus vagyok, hosszú útkeresési időszakkal. Egyébként már önmagában a filozófia szak választása is hibás volt, és hogyha kapok egy okosabb iránymutatást, akkor pszichológiára jelentkezem. Ilyen apróságokon és a szerencsén múlik az önkeresési fázisok eredménye, hogy mi lesz végül az emberből – fogalmazott Jagudits Ákos, akit a HR irányába a véletlen terelte, pontosabban egy elhallott ötlet, egy hangosan kimondott gondolatfoszlány. – Vannak véletlenek az életben, ez nálam egy konyhai beszélgetés volt. Édesanyám kollégája egyszer átjött, és azt tervezte, hogy elmegy Pécsre HR-menedzseri oktatásra, engem pedig megfogott az ötlet. Amikor hallgattam, hogy mi is ez, olyan volt, mintha valaki lenyomta volna a display gombot: tudtam, hogy ez az! Olykor az önismeret és annak hiánya tologatja az életet. Azt tudtam, hogy emberekkel akarok foglalkozni, mert könnyen sikerül megtalálnom a közös hangot mindenkivel, de nem tudtam merre induljak el. Szerencsére időben megkaptam az információt a képzésről.”

 

Praktikus lazaság a vezetői székben, és a fodrásznál ülő kolléga szerepe

A diplomaszerzés után a külföldi tapasztalások rávilágították arra, mennyi mindent lehetne itthon másként csinálni, ez a gondolat Jagudits Ákos vezetői attitűdjéből is visszaköszön – hozzáteszi, a brit lezserség és a német precizitás ötvözése, a praktikus lazaság jellemzi leginkább a hozzáállását.

„Fontos a fókuszáltság, de merni kell élvezni a feladatot. Vezetőként fel akarom szabadítani a környezetem, amit stílussal és humorral lehet elérni. Nem hiszek a kényszerítés eszközében, inkább a jó pedagógia megoldásokat preferálom, ez valószínűleg a szüleimtől jön” – meséli a szakember.

Az öröklött tényezőkön túl, szintén a külhoni tapasztalatok nyomai érződnek a hazai vezetési személetmódon is. „Egy japán mondás azt mondja, hogy az ujjak külön-külön törékenyek, de összeszorítva ököllé válnak. Ez nagyon igaz. Alapszükséglet a személyes beszélgetés, a humoros jó kedv a business talk határai mentén, ahol az üzlet nem öli meg a személyiséget, de mégis mindenki tudja, mi a feladata az adott projektben” – mondja a HR-vezető.

Ami az employer brandinget illeti, Jagudits Ákos szerint azoknak a cégeknek nehezebb, ahol a product brand megelőzi azt. Szavaival élve, a „túlhype”-olt employer branding oda vezet, hogy valójában nincs érték–üzenet harmonizáció, amivel többet lehet ártani, mint használni. „Sokkal lassabb folyamat a jó munkáltatói márka felépítése, amelynek fontos eleme az employee voice. Elvégre az a fontos, hogy a fodrásznál mit mondanak a cégről.”


A generális HR és a szakmai háttér kincse

A karrierbüszkeség firtatása kapcsán a válasz igen szokatlan volt, hiszen nem egy hatalmas horderejű projekt vagy díj került szóba. „A karrierem derekán eredménynek tekintem, hogy sikerült idáig eljutnom, és a tudatos, szakmailag megtérülő váltásaimra vagyok a legbüszkébb” – mondja a HR-szakember.

Évtizedeken át egy adott helyen dolgozni ugyan elég nagy lojalitást feltételez, de inflálódik a tudás. Egyes aspektusból a gyakori munkahelycserék nem vetnek jó fényt az emberre, viszont ha azok tervezett váltások, akkor a tudásaktualizálás égisze alatt történnek. Komoly piaci értéke van, ha egy vezető különböző kultúrák, generációk és üzleti modellekben bizonyítottan, könnyedén feltalálja magát. Deficites üzleti környezetben lehet a legjobban fejlődni, ahol rengeteg a kihívás és a tét, ez a diszkomfort érzés fejleszt a legjobban.

„Sokszor a biztosból léptem ki, de muszáj volt, mert soha nem tudhattam, mikor fog még egy olyan lehetőség beköszönni, mint például a bérgyártás – mondta a HR-vezető. – A Suzukihoz is úgy érkeztem, hogy voltak autóipari ismereteim a korábbi munkáim miatt. HR-vezetőként nagyon fontos a szakmai ismeret, hiszen jön a plug-in, az elektromos megközelítés, az embernek a jövőbe kell látnia, hogy az új tech-megoldások milyen szakmákkal, milyen upgrade-kkel, oktatással járnak. Manapság egy termék élethossza nagyon rövid, mire kijön egy új, már a másikra kell tréningezni a kollégát.”

 

Online és offline balansz, meg a digitális jövőkép

Ha pedig nem a jövőn való tépelődés és a munkaórák töltik ki az idejét, a HR-szakember az offline világ rabja: a terepfutástól kezdve, a bringázáson át, a harmonikáig. Véleménye szerint azok az élmények töltik fel leginkább, amelyek nem az anyagiakhoz köthetők, hanem természetközeliek, kreatívak és a teremtés lehetőségét is magukban hordozzák.

Ami a távoli jövőt illeti, a váltások embere karrierváltáson töri a fejét, méghozzá igen tudatosan. „Idővel szeretnék kilépni a multik világából, és HR vonalon maradva digitális rendszereket értékesíteni és bevezetni egy új területen a business development, menedzseri vonalon is kipróbálni képességeimet. Nem akarok belefáradni a szakmába, élvezni akarom azt a bő tíz évet, ami még hátravan” – zárta gondolatait Jagudits Ákos.