Munkerőpiac

22_2_inc_com.jpg
Forrás: ITB
Talajvesztett generáció

A szabadúszók rugalmassága és a stabil munkahely biztonsága kell a fiataloknak

Gazdasági recesszióban léptek be a munkaerőpiacra, így kisebb jövedelemmel rendelkeznek az Y és a Z generáció tagjai, mint a korábbi generációk hasonló korban. Azokhoz a vállalatokhoz hűségesek, ahol a nyereség mellett fontos a társadalmi szerepvállalás, a tehetségek felkarolása és fejlesztése, és befogadó a céges kultúra – állítja egy friss generációs kutatás.

Nyári szünidőben 19 éves unokaöcsémmel és frissen megismert barátjával beszélgetve észrevettem az egyikőjük pólóján a Konyha feliratot. Rákérdeztem, hogy milyen rendezvényen dolgozott a konyhán, mire ő nevetve válaszolt, hogy ez a kedvenc zenekarának a neve. A generációs különbséggel is magyarázható a vicces félreértés, a lényeg, hogy tényleg jó zenekarról van szó. És hogy a millenáris fiataloknak teljesen másképp jár az agyuk.

Ezt nemcsak én állítom, hanem a Deloitte Global Millenial Survey 2019 felmérése is, amelyben 42 országban 13416, 1983–1994 között született Y generációs embereket, valamint a Z generáció tagjai közül 10 országban 3009, 1995–1999 született válaszadót kérdeztek meg. Ez a két generáció azért érdekes, mert becslések szerint jelenleg a világ munkaerejének a felét teszi ki, és nyilván idővel arányuk növekedni fog ezen a piacon. Vagyis, ha egy munkáltató alkalmazottat keres, nagy eséllyel találkozik az Y és a Z generáció tagjaival.

 

A gazdasági recesszió generációja

A kutatás talajvesztett generációnak nevezi őket, a vállalatokból, különböző intézményekből kiábrándult fiatalok rendkívül pesszimisták, ami saját kilátásaikat illeti. A tanulmány szerint ez azért van így, mert állandóan a társadalmi, politikai és gazdasági zűrzavar kereszttüzében találják magukat. Talán a legfontosabb befolyásoló tényező a 2000-es évek végén jelentkező gazdasági recesszió: az egyik végén az idősebb millenáris generáció található, akik ebben az időszakban léptek be a munkaerő piacra, míg a másik végén a Z generáció tagjai vannak, akik fele életüket egy gazdasági krízis közepette töltöttek.

A tanulmányok szerint azok, akik egy recesszió alatt lépnek be a munkaerőpiacra hosszú távon alacsonyabb fizetésre és lassabb karrier előre menetelre számíthatnak. Például az amerikai millenárisoknak alacsonyabb a fizetésük és kevesebb a vagyontárgyuk, mint az előző generációnak volt karrierjük hasonló szakaszában, ugyanakkor magasabb tartozással is rendelkeznek.

Nincsenek felkészülve a digitális gazdaságra

A kutatásban szereplő fiatalok 49 százaléka azt gondolja, hogy az új digitális technológiák kiegészítik és jobbá teszik munkájukat, negyedük szerint a technológia nem befolyásolja a munkavégzést, és csupán 15 százalékuk tart attól, hogy a technológia teljesen vagy részlegesen kiváltja munkahelyüket.

Öt megkérdezettből csupán egy gondolta azt, hogy minden olyan tudással és képességgel felvértezett, melyre a digitális gazdaságban szüksége lehet, és 70 százalékuk nagyon jól látta, hogy a szükséges képességnek és tudásnak egy részének van birtokában, további tanulásra és fejlesztésre lesz szüksége, hogy lépést tartson a technológiával.

Megváltoztak a prioritások

Noha ez a két generáció nem különbözik ambícióban a korábbiaktól, vagyis sokan szeretnének sok pénzt keresni és gazdagok akarnak lenni, prioritásaik megváltoztak. Többségük (57 százalék) szeretne utazni és világot látni, ezzel szemben az olyan hagyományos felnőttes tennivalók, mint házat vásárolni vagy gyermeket szülni már a kisebbséget érdekli csupán. Fontos számukra az is, hogy pozitívan befolyásolják közösségüket vagy szélesebb körben társadalmukat – sokkal fontosabb, mint gyermeket vállalni. Míg tavaly a válaszadók 61 százaléka vélte a helyzetet pozitívnak, addig ma már csak 51 százalékuk.

A társadalom és szűk környezetük helyzete egyébként központi szerepet tölt be az életükben, a pénzüket ugyanis oda viszik, ahol jobbá teszik a világot. Valamivel több mint harmaduk mondott már le egy termékről vagy szolgáltatásról azért, mert az azt kínáló céget társadalmi szempontból negatívnak értékelte, ugyanakkor a pozitív hatással bíró vállalatokkal a válaszadók 42 százaléka ápol aktív kapcsolatot.

 

Munkahelyről munkahelyre vándorolnak

Érdekes két generáció attitűdje a munkahelyével kapcsolatban. A pesszimizmus itt is tetten érhető, hiszen rekordnagyságú, 49 százalékos azoknak az aránya, akik az elkövetkező két évben elhagynák munkahelyüket (a 2017-es jelentésben ez az arány 38 százalék volt). És ezek nem csupán üres fenyegetések, hiszen a két éven belül munkahelyet váltók egy negyede az elmúlt 24 hónapban került jelenlegi cégéhez. Ez kihívás a stabil munkaerőért küzdő vállalatok számára. Nincs meglepetés a gyors munkahelyváltás okai között: elégedetlenek fizetésükkel, nincs lehetőségük előre haladni a vállalati ranglétrán és a hiányzik a szakmai fejlődés lehetősége.


Azonban jó hírekkel is szolgálhatunk: nem változott azok aránya, akik azt tervezik, hogy öt vagy annál több évet maradnak jelenlegi munkaadójuknál, ez stabilan 28 százalékon maradt. Erős összefüggést fedeztek fel a felmérés készítői azok között, akik hosszasan terveznek maradni munkaadójuknál és akik elégedettek vállalatuk pénzügyi teljesítményével, közösségi tevékenységével, tehetség fejlesztési programjával, befogadó kultúrájával. A tanulság: akkor vonzó egy vállalat az Y és a Z generáció szemében, ha nemcsak a nyereségességre összpontosít, hanem változtat és figyel azokra az értékekre, melyek ennek a generációnak fontos. Így nem meglepő, hogy a Deloitte adatai szerint a vállalatok 44 százalékának sokkal fontosabbak a társadalmi kérdések, mint három évvel ezelőtt.

 

Kipróbálnák a szabadúszó létet

Ennek a két generációnak a tagjai szívesen dolgoznának szabadúszóként vagy határozott szerződéses viszonyban – öt fiatalból négynek tetszik ez a munkalehetőség. Ez azonban nem is jelenti azt, hogy tényleg feladják kényelmes és stabil állásukat: 6 százalékuk volt csupán szabadúszó, 50 százalékuk komolyan elgondolkodna a lehetőségen, illetve 61 százalékuk meglévő állásuk mellett alkalmi munkát is vállalna, hogy kiegészítse jövedelmét.

Akiket a szabadúszó státus érdekel, azokat a több jövedelem lehetősége (58 százalék), a szabadabb munkaidő beosztás (41 százalék) és a jobb munka-magánélet egyensúly elérése (37 százalék) vonzza. Amiért mégsem a szabadúszó státust választják a fiatalok, mert úgy vélik a jövedelem és a munkaórák száma nehezen megjósolható (39, illetve 30 százalékuk), illetve eléggé nehézzé válik tervezni a jövőre (27 százalék). A szabadúszó érzést adhatja meg, ha engedélyezzük a távmunkát legalább hetente egy nap, illetve rugalmasok vagyunk a munkaidő beosztással kapcsolatban.