Munkaerő-fejlesztés

32_akeed_jo.jpg
Forrás: ITB
Mindenki kukucskál

Ha a közösségi média miatt ugrik az állás…

A HR-es szakemberek aktívan használják a közösségi oldalakat toborozásra, de információszerzésre is. Ha állást keresünk, ne csak CV-nket poroljuk le, hanem a közösségi média megjelenésünket is szedjük ráncba! Cikkünkben hét olyan esetet mutatunk be, amikor a közösségi média segítségével feltárt információk miatt az adott jelölt végül nem kapta meg az állást. Tanulságos történetek.

Az élet sok területén lett könnyebb az életünk, amióta vannak közösségi médiacsatornák, melyek nemcsak a kommunikációt könnyítik meg, de az információszerzést is. Álláskereséskor például olyan szinten lehetünk felkészültek az adott vállalatból vagy vezetőből az interjún, mintha egész életünkben ismertük volna. De nem csak mi használjuk a közösségi oldalakat információszerzésre. A HR-szakemberek is. Mielőtt kopogtatnánk az ajtón, már tudják, hol és hogyan töltöttük a hétvégénket.

 

Szedjük ráncba a profilunkat!

Az internet nem felejt, az internet minden információt megtart, így csak kitartás kérdése, míg az adott információra rá nem bukkanunk. Ezért mielőtt komoly álláskeresésbe fognák, érdemes ráncba szednünk közösségi oldalainkat. Ha korábban feltettünk egy provokatív fotót vagy videót, érdemes mielőbb letörölni, ahogyan célszerű előnyös profilképet beállítani magunkról. Gondoljunk úgy a közösségi oldalakra feltett információkra, mint egy nem hivatalos önéletrajzra, melyet kéretlenül bárki megtekinthet. Biztos szeretnénk azt a vicces, de lehet mások számára sértő fotót fennhagyni?

Nyilván nem kell teljes egészében feladni önmagunkat és egy semleges, érdektelen személyiségként szerepeljünk az online világban. Például ha fontos számunkra az állatvédelem, a környezettudatosság, vagy ha szeretünk olvasni, akkor az ilyen jellegű információt hagyjuk transzparensen fenn. Hiszen nem biztos, hogy szeretnénk olyan vállalatnál dolgozni, ahol nem lehet bevinni az irodába a házi kedvencet. A lényeg: kicsit poroljuk le a közösségi média megjelenésünket álláskeresés előtt (ehhez keretes írásunkban adunk támpontokat).

 

Pozitív hozadéka is van

A HR-es rutin része, hogy amikor bizonytalanok vagyunk akár a jelölt személyiségét illetően, akár a szervezetbe való beilleszthetőségével kapcsolatban, vagy ami a csapatjátékot illeti, akkor megnézzük közösségi média aktivitását – mondja Rozsovits Edit, a Staff Solution ügyvezető igazgatója. Érdekes, a LinkedIn profiltól eltérően a többi közösségi oldalon (Facebook, Instagram) önazonosabbak, őszintébbek vagyunk. Mindez olyan, mint egy reality tévéműsor: bekukucskálunk az ablakon és megnézzük, hogy az adott ember vajon beágyazott-e, mit reggelizik és milyen rendet tart a házában, már ha a jelölt megengedi a betekintést.

Ennek az online kutakodásnak pozitív hozadéka is lehet, hiszen ha valaki egy segítő pozícióba jelentkezik és a Facebook profilja szerint sokat önkénteskedik, sokat segít társain, akkor nagyobb előnnyel indulhat az interjú során. Vagy ha egy sportáruház osztályára keresnek beszerzőt és az Instagram tele van sportolós fotókkal, akkor egyértelmű, hogy nem kell a nulláról kezdeni annak az embernek a képzését. Rozsovits Edit azonban arra figyelmeztet, hogy mindezt azért tudják megtenni a toborzók és azért látják közösségi oldalainkat, mert nemcsak ismerőseinkkel, hanem az egész világgal megosztjuk gondjainkat, bajainkat. Tehát ha az szeretnénk, hogy a HR-esek, fejvadászok ne nézegessék profilunkat, változtassunk a beállításokon!

Így takarítsuk ki közösségi profilunkat

A személyes használatra szánt Facebookon állítsuk át, hogy csak ismerőseink lássák a megosztott tartalmakat. Ugyanakkor nézzük meg, kit fogadunk el ismerősnek, nem biztos, hogy régi főnökünk tényleg a barátunk kell legyen.

Töröljük ki vagy rejtsük el a nem megfelelő tartalmakat! Nem kell mindet a kukába dobni, a Facebook bejegyzések láthatóságát át lehet állítani, hogy csak mi lássuk, a Snapchat üzeneteket, Instagram fotókat le tudjuk menteni. Indítsunk egy Google keresést saját nevünkre. Ha nem tetszik, amit látunk, akkor a régi felhasználói fiókokat szüntessük meg. A közösségi odalakra tegyünk egy rendes fotót, amelyről felismernek a többiek, a szakmai oldalakon pedig releváns hozzászólásokkal, információkkal szerepeljünk.

 

Hozzájárul az összképhez

Nincs azzal semmi baj, ha meg szeretnénk nézni üzleti partnereink, ügyfeleink vagy a hozzánk jelentkezők közösségi profilját, szinte mindenki kukkol, csak van, aki nem vallja be – mondja Balogh-Mázi Mária, a DreamJobs állásportál vezérigazgatója. Egy potenciális alkalmazottról igyekszünk minél teljesebb képet kialakítani, ezért természetes, hogy az önéletrajzon túl megnézzük a social media felületeit, rákeresünk a nevére a Google-ban, és átnézzük, milyen szervezetek tevékenységét követi. Nem lenne jó szakember az adott HR-es, ha nem élne ezekkel a lehetőségekkel. Ami internetes életünkből kiderül, az mindenképp döntő lehet egy adott állásnál, mert hozzájárul az összkép kialakulásához – fogalmazott a szakember.

A vezérigazgató ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a cégeknek is figyelniük kell a közösségi tevékenységeikre, nem csak a pályázóknak. Az álláskeresők szemszögéből is fontos, hogy mit oszt meg magáról a vállalat, milyen kép alakul ki a közösségi oldalakon tapasztalható tevékenysége során. Annyi előnyük azért van a cégeknek, hogy a vállalatoknak tapasztalt PR-szakemberek hada áll rendelkezésükre, akik segítenek a pozitív összkép kialakításában.

 

Hazudjunk okosan

De jöjjenek azok a történetek, amikor az adott jelentkező a közösségi médiabeli vagy internetes tevékenysége miatt nem kapta meg az áhított állást! A téma érzékenysége miatt névtelenül közöljük a történeteket, közöttük magyar és nemzetközi példák egyaránt vannak.

Egy vállalatnál adminisztratív pozícióba kerestek alkalmas munkaerőt, több embert is meghívtak személyes találkozóra. Egyikőjük szakmai szempontból, a CV-je alapján rendkívül tapasztalt hölgy volt, aki szinte az utolsó pillanatban telefonált, hogy halasszák el a találkozót, mert meghalt az édesanyja. Ilyen esetben megértő az ember, áttették a találkozót. A következő találkozó előtt is érkezett egy e-mail, hogy további időre lenne szüksége – megadták neki a szükséges időt, nyilván. De a kétszeri halasztás miatt már gyanút fogtak a cégnél, így az egyik asszisztens megkereste a hölgy Facebook-profilját. Ott pedig egy friss fotót láttak, amelyen a hölgy egy közös vacsorán volt az állítólag elhunyt anyukájával. A jelöltnek válaszképp elküldték az adott fotót – soha többé hallottak róla. Hogy pontosan miért kérte a találkozó halasztását a nő, sohasem derült ki, de lehet, hogy már az önéletrajzában sem volt őszinte.


 

Doodle all day

Egy másik esetben account menedzsert kerestek – ez a munka azt jelenti, hogy a jelöltnek ügyfelekkel kell tárgyalnia, különböző csoportokkal kell egyeztetnie, igazi csapatjátékos pozíció. A HR-es szakembernek már az személyes interjún az az érzése támadt, hogy bár a jelölt csapatjátékosnak mondja magát, de valójában nem az. Vagyis az állás messziről nem volt a jelölt zsebében. Az internetes kutakodás felfedett egy Tumblr oldalt, melyet álnéven jegyzett ugyan az illető, de lévén állandóan a Facebookon dicsekedett legújabb alkotásával, jogosan feltételezhették, hogy az oldal a sajátja. A Tumblr oldal munkaidőben készített Doodle-ok, gyors gúnyrajzok gyűjteménye volt. Ezekből kiderült, hogy az álláskereső nem tiszteli a nőket, a kövér embereket és néha az ügyfeleket is kigúnyolta. Második fordulóra már nem hívták be.

 

Beigazolódott a megérzés

Egy rendszergazdai pozícióba jelentkező szakembernél a HR-es agresszív személyiségjegyeket fedezett fel, noha kulturált megjelenésű volt, az üzleti élettől elvárt öltözetben jelent meg, igyekezett választékosan fogalmazni, udvariasan viselkedni a találkozón. De az összkép nem állt össze, a HR-es szakembernek rossz előérzete támadt, ezért úgy döntött, hogy a jelölt után néz a közösségi oldalakon. A Facebookos fotók megerősítették a szakember gyanúját: a jelölt szívesen fotózkodott fegyverekkel katonai ruhákban, erről tanúskodtak hozzászólásai, és az általa kedvelt szervezetek is. Az erőszakos személyiség nem való a rendszergazdához hasonló kiszolgálói pozícióba, így végül nem rá esett a választás.

 

Szenvedélyes szurkoló

Egy másik esetben egy felsőfokú oktatási intézményben kerestek oktatót, és sikerült két, egyforma erősségű jelöltre lecsökkenteni a választási lehetőségeket. Mivel a személyes találkozó sem döntötte el a győztest, a HR-es úgy döntött, a közösségi médiához fordul segítségért. Az egyik jelöltnek nem igazán volt LinkedIn-profilja, ami így önmagában, a szakmai világba készülő diákok számára nem volt példamutató, de azért nem volt kizáró ok. A Facebook-profil azonban végképp eldöntötte a kérdést: a jelölt nagyon szenvedélyesen káromkodott és osztotta a népet kedvenc focicsapatának sporteredményeit kommentálva. Sajnos nem egy vagy két elszigetelt esetről volt szó, hanem több tucat hasonló bejegyzést találtak, ahol szenvedélyesen, nagybetűvel szitkozódott.

 

Politikai szempontból érzékeny

Egy fejvadász cégnél egy politikai lap szerkesztőségébe kerestek irodavezetőt. Az alkalmas jelöltek közösségi médiaprofilját azért is megnézték a szakemberek, hogy kiszűrjék azokat a jelentkezőket, akik az adott párt elképzeléseivel nem értenek egyet vagy nem lenne komfortos számukra, ha a szerkesztőségben megfordulnának olyan politikusok, aktivisták, akiknek elképzeléseivel, tevékenységével nem értenek együtt. Az interjúra behívott jelölteknek finoman elmagyarázták, hogy milyen típusú lapnál kellene dolgozni, milyen érzelmű olvasók telefonhívását kell kezelni, és megadták a lehetőséget az ideológiai szempontból ellenérzésű jelölteknek, hogy kifejezzék véleményüket. Végül egy érzelemmentes jelöltet választottak erre a pozícióra, akinek politikai elköteleződése egyik vagy másik oldal iránt sem volt.

 

Megszűntek a közös érdekek

Az üzleti partnerek esetében is előfordul, hogy egy-egy közösségi médiumban megosztott üzeneten múlik minden. Két vállalat közös együttműködési pontokat keresett, már előrehaladott állapotban voltak a tárgyalások, szinte csak a szerződés aláírása volt hátra. Az egyik vállalat ügyvezetője a Pride idején szolidaritását mutatva szivárványos zászlósra cserélte profilképét, mire a másik vállalat ügyvezetője teljesen elhűlt a gesztustól, mondván, hogy az ő keresztény értékrendjébe ez nem fér bele. Az eset miatt a két cég közötti kapcsolat megszakadt, a közös érdekek megszűntek.

 

Ellentétes világnézet

Egy pénzügyi vállalatnál új CTO-t kerestek, és lássuk be, a mai világban nem könnyű a megfelelő technikai és üzleti ismeretekkel felvértezett szakembert megtalálni. Nagy nehezen sikerült egy jelöltet felkutatni, aki ígéretesnek mutatkozott. A közösségi média bejegyzéseiben kutakodva azonban egy olyan véleményre bukkantak, amely a vállalat értékeivel ellentétes volt. Nem kell semmi radikálisra gondolni, a kiszemelt CTO szerint egyetemi oklevél kell ahhoz, hogy egy programozó munkát találjon. Azonban a vállalatnál azt vallották, hogy az embereket nem a megszerzett oklevelek szerint, hanem képességeik és tudásuk alapján ítélik meg. Így a vállalatnál nagyon sok olyan IT-s dolgozott, akiknek bár nem volt egyetemi oklevelük, de szakterületük elismert képviselői voltak. Ezt nyilván megbeszélték a kiszemelt jelölttel is, akivel egyetértettek abban is, hogy míg szakmai tudását nagyra becsülik, az ő vállalatuknál ilyen meggyőződéssel nem érezné jól magát.