Karrier

40_Mero_Laszlo_195px.jpg
Forrás: ITB

Jámbor ember ne legyen vezérigazgató!

Nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés. Csak döntés van, aminek a következményeivel természetesen nem mindenki elégedett.

 Nem ritka eset, amikor egy felsővezető úgy érzi: borzasztóan magányos, problémáit sem a munkatársaival, sem a családjával nem tudja megosztani. Vajon rosszul végzi a munkáját, aki ilyen problémákkal szembesül, illetve mit tehet egy cégvezető az elmagányosodás ellen?

Mérő László, ELTEA
Mérő László, ELTEA
Egy felsővezető környezetében általában nincs még egy olyan ember, akinek ugyanaz a felelőssége, mint az övé. Az alsóbb szintû vezetőknek az a feladatuk, hogy legjobb tudásuk szerint, kreatívan végrehajtsák a felsővezető stratégiai döntéseit. Tovább nehezíti a vezér dolgát, hogy környezete jó döntéseket vár el tőle, miközben nincs olyan, hogy jó vagy rossz stratégiai döntés. Önmagában egyik döntés sem jó vagy rossz, és ezt egyedül a felsővezető tudja. Régen elmúlt már a lovagkor, amikor a tanár vagy a pap kristálytisztán megmondta, hogy mi a jó, és mi a rossz, mi szerint kell eljárnia egy lovagnak. A mai vezetők inkább olyan helyzetben vannak, mint Shakespeare vagy Ibsen hősei. Mint például Macbeth, aki a dráma végén sem tudta eldönteni, hogy jó vagy rossz célért küzdött” – vélekedik Mérő László matematikus, az ELTE egyetemi tanára.

A döntéshozóknak tehát el kell fogadniuk a magányosságot, mert az – legalábbis egy bizonyos mértékig – elkerülhetetlen. Egy felsővezető leginkább a hasonszőrûekkel, tehát más vállalatok első számú embereivel tudja megosztani problémáit, és nagy valószínûséggel még egy remek párkapcsolat sem enyhítheti ezt a fajta döntéshozói magányosságot. Egyszerûen azért, mert aki más élethelyzetben van, az nem érti a döntéshozó dilemmáit.

 

Kell az üzleti coach

A tapasztalatok szerint a vezetők többsége ugyanolyan okos és értelmes, mint mondjuk egy professzor vagy egy dramaturg. A vállalati döntéshozók azonban nem engedhetik meg maguknak, hogy minden évben elolvassák az éppen aktuális könyveket, és így szélesítsék látókörüket. Egyszerûen nincs idejük az elmélyült olvasásra, mert a nap legnagyobb részében cégüket vezetik. Hogy lehet ezen a problémán segíteni? Például üzleti coach alkalmazásával. A jó üzleti coach rendkívül tájékozott, mûvelt ember, aki sokat segíthet a döntéshozónak azzal, hogy az elérhető legfrissebb tudás szemszögéből világítja meg a stratégiai problémákat.

Több száz év tudással

Vezetési ismereteket ma már sok felsőoktatási intézményben lehet tanulni. Van, ahol választható tantárgyként, de van, ahol már az alaptantervbe is beépítették. A legtöbb egyetem fogékony az ilyesmire, de a felsőoktatási intézmények – természetüknél fogva – kevésbé rugalmasak, mint az üzleti szféra képviselői. A nagy múltú egyetemek vitathatatlan előnye azonban az a hatalmas tudás, ami több száz év alatt halmozódott fel falaik között. Magától értetődik, hogy üzleti vállalkozások is foglalkoznak vezetőképzéssel. Ezek a szervezetek kellően rugalmasak, és tisztában vannak vele, hogy miként lehet ismereteikből üzletet csinálni. Hiányzik azonban falaik közül az a hatalmas tudás, aminek felhalmozásához több száz évre van szükség.

 

„Az üzleti coach egy eszköz, egy erőforrás a vezető számára. Ugyanúgy dolgozik a keze alá, mint a főkönyvelő vagy akármelyik programozó. Egy sikeres vezető nem lehet meg üzleti coach nélkül, aki bizonyos értelemben a vezető hasonmása. Azt természetesen mindenkinek magának kell átgondolnia, hogy mennyit ér meg számára egy coach. Nem olcsó mulatságról van szó, már csak azért sem, mert ajánlott külső emberrel dolgozni” – hívja fel a figyelmet Mérő László.

Az elmagányosodás ellen a legjobb gyógymódot a hasonszőrûek társasága jelenti. A felsővezetők keresik is azokat az exkluzív klubokat, ahol maguk között lehetnek. Ezekhez a társaságokhoz – érthető módon – sok-sok pénzért lehet csatlakozni. Így szeretnék elérni az érintettek, hogy a belépési küszöböt valóban csak a csúcsvezetők ugorhassák át.

 

Csúcsvezetők egymás között

Pontosan ilyen céllal tervezi elindítani Mérő professzor – Baracskai Zoltánnal és Jordán Tamással karöltve – azt a felsővezetői akadémiát, ahol egymás között lehetnek a csúcsvezetők, és ahol saját problémáikról beszélhetnek, saját problémáikra kaphatnak megoldási javaslatokat. És ahol tanárok vezetik a kurzusokat. Igazi tanárok, nem trénerek vagy yuppie-k.

Mérő László tapasztalata szerint régen elmúlt már a „bunkó” vezérigazgatók kora. A cégvezetők igenis fogékonyak minden újra. Különösen jó hír, hogy a tanulási vágy nemcsak a nagyvállalati vezetőkre jellemző, hanem meglepően sok kis- és középvállalat első embere is részt vesz a képzéseken. Egy részük ráadásul nem is befektetésnek tekinti a képzési díjat, hanem egyfajta fogyasztásnak (mint például egy színházjegyet). Jellemző, hogy a résztvevők jól akarják érezni magukat egymás között, és ha még okosodnak is, az hab a tortán.