ITexec

Deserts.jpg
Forrás: M. S.
Adatmenedzsment

Óvakodjuk azoktól, akik nem tudják, mit nem tudnak!

Legkedvesebb első számú vezetőmet még az ág is húzta. Bekerült egy olyan környezetbe, ahol a politika mindent vitt, a tények itt zavaró körülménynek számítottak. Ködös víziókba csomagolt vágyálmokat kergettek a főnökei, akiket egyáltalán nem zavarta az, hogy üzleti értelemben a vállalkozás lassan menedzselhetetlenné vált. Drága főnököm egy vezetői értekezleten, amikor a számokkal próbálta láthatóvá tenni a láthatatlant (a vállalkozás helyzetét), arra az elkeserítő következtetésre kellett jutnia, hogy sok mindenre számíthat, de a működést kellő részletességgel és pontosággal leíró számokra semmi esetre sem.

Vezetőtársainak körében, akik közül a többséget főnökei ültettek mellé, ekkor hangzott el az a példabeszéde, amelyet nehéz lenne elfelejteni. Kifejtette, hogy úgy érzi magát, mint egy háborús helyzetben az egyiptomi sivatagban száguldó buszsofőr, aki biztonsági okok miatt csak ritkán és csak rövid ideig kapcsolhatja fel a lámpáit, hogy valamennyire fogalma legyen arról, hogy merre is jár, és a két felvillantást között emlékezetből kénytelen vezetni a járművét. Ugye, kedves olvasó, egy olyan vállalkozásban, ahol imígyen jellemzi a helyzetet az első vezető, ott valami baj lehet az adatkultúrával?

Felülről kell jönnie

Adatvezéreltnek mondják a jelen és jövő idealizált szervezeteit, ami logikusan következik abból a tényből, hogy a helyesen végrehajtott digitális átalakulás következtében a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel több adat keletkezik az új működés során, és e hatalmas adattömegek megfelelő elemzésével mind a működés, mind pedig a tervezés, döntéshozatal hatékonyabbá, eredményesebbé tehető.

Iparági kutatók és tanácsadók azonban felhívják arra a figyelmet, hogy az adatok korszerű hasznosítása elsősorban az első számú vezető, a felső vezetés fejében dől el. Helyes és tiszta jövőkép, támogató belső kultúra és elkötelezettség hiányban az adatvezérelt működés sem valósítható meg, és e feltételek szentháromságának megteremtéséért és fenntartásáért ki más tehető felelőssé, mint a felső vezetés.

Támogató kultúra

E rövid dolgozatomban szenteljünk néhány jó mondatot a támogató kultúrának, amelyet tapasztalataim szerint bizonyos vállalkozó körökben az üzlet vagy a menedzsment kontextusában értelmezni sem képesek.

A McKinsey egyik dolgozatában azt hangsúlyozza az adatkultúrával kapcsolatban, hogy a felső vezetés, az első számú vezető és az igazgatóság elkötelezettsége alapvető fontosságú, ugyanakkor ezen elkötelezettség nem merülhet ki alkalmankénti, felsőszintű teátrális megnyilatkozásokban. Folyamatos, szakmai lényegekre törő párbeszéd szükséges a legfelsőbb döntéshozók és azok között, akik vezető szerepet játszanak az adatokkal kapcsolatos kezdeményezéseket illetően, bárhol is helyezkednek el a vállalati hierachiában.

A Wakefield Research az adatkultúrával is foglalkozó egyik jelentésében azt találta, hogy az e téren az utolsó harmadba sorolható válallatok túlnyomó többsége hajlamos túlértékelni saját adatkultúráját, ami ékes példáját adja a Dunning-Kruger-féle hatásnak, miszerint minél kevésbé ért valaki egy dologhoz, az abban való jártasságát annál inkább hajlamos túlértékelni.

Egyetlen tanácsot adhatok ehelyütt: olvasóim óvakodjanak a magabiztos hozzá nem értőktől, még ha az adatkultúra is az aktuális küzdőtér, mert ők nem tudják, mit nem tudnak.