Címlapon

06_1.jpg
Forrás: ITB
Infoparlament 2022

Új korszakban új válaszok kellenek

Kiberdiplomácia, kiberszuverenitás, Munka 4.0 – elsőre meglepőnek tűnő hívószavak szerepelnek az idei Infoparlament programjában. A szavak mögé nézve viszont olyan trendformáló erőket látunk, amelyek megvitatása, majd a következtetések levonása és a cselekvési terv kidolgozása az egész társadalomnak közös érdeke.

Soltész Attila, Infotér Egyesület
Soltész Attila, Infotér Egyesület
Az elmúlt két év Covid-időszaka, a közelünkben három hónapja dúló háború és annak minden következménye már eddig is jelentős hatást gyakorolt a globális és hazai infokommunikációs trendekre. „Elég világosan látszik, hogy 2022-ben sok tekintetben új időszámítás kezdődik, és az új korszak új kihívásaira újszerű válaszokat kell adnunk”, mondja Soltész Attila, az idén 15 éves Infotér Egyesület elnöke.

Az egyesület szokásos nyár eleji rendezvénye, az Infoparlament is ehhez a stratégiai gondolkodáshoz, programalkotáshoz szeretne hozzájárulni előadásaival és szekcióbeszélgetéseivel. Ennek megfelelően a nagyobb ívű víziók, gondolatmenetek felvázolása, a problémakörök megfogalmazása és az azokra való reakció lesz a középpontban. Az ezek alapján kialakuló kormányzati célok és részletes cselekvési tervek megvitatása pedig az októberi balatonfüredi Infotér konferencia feladata lesz majd.

Hangsúlyosan a biztonságról

Az új korszak új igényei a mondanivaló megfogalmazásában is tetten érhetők lesznek majd. „Amióta az információs társadalom építésével foglalkozunk, mindenki egyfajta íratlan szabályként tekintett arra, hogy az informatikát népszerűsítjük, a veszélyekre pedig csak felhívjuk a figyelmet, de nem annyira, hogy elriassza az embereket. Bár még mindig bőven van feladat a digitális kultúra elterjesztésében és a digitális transzformációban, mégis elértük azt a szintet, és a világ is annyira bizonytalanná vált, hogy igenis komolyan foglalkoznunk kell az informatika veszélyeivel, valamint önmagunk, a tágabb környezetünk és hazánk védelmével”, fogalmazott Soltész Attila.

Rendkívül lényeges lenne ezért, hogy az informatika oktatásában és a tudatosításban alapvető elemként jelenjen meg az információbiztonság. Egyre könnyebb visszaélni az emberek személyes adataival, egyre nagyobb károkat okozhatnak a támadásokkal. Másképp kell gondolkodni az információvédelemről, kultúraváltásra van szükség az eszközök és szolgáltatások használatában, és ebben a váltásban a felhasználók erősen rászorulnak minden segítségre és tájékoztatásra. Meg kell érteniük, hangsúlyozta az Infotér vezetője, hogy egy vírusirtó, egy sok helyen felhasznált jelszó már nem elég. A biztonságtudatosság erősítése társadalmi érdek, hiszen a mostani fizikai háború mellett zajló kiberháború azt is megmutatta, mennyire sebezhetőek lehetnek az életünket befolyásoló, sőt, sokszor irányító rendszerek. Márpedig biztonságos digitális világ csak a biztonságra érzékeny felhasználók segítségével építhető ki.

Fókuszált program

Czimbalmos Levente, Infotér Egyesület
Czimbalmos Levente, Infotér Egyesület
A konkrét programalkotás során egyszerre volt nehéz és könnyű dolga a szervezőknek. „Mindig a meghatározó jelenségekre, technológiákra reflektálunk. A némileg eseménytelen, jóléti konjunktúra időszakaiban persze néha nehéz újat mutatni, de az elmúlt két év nagyon nem ilyen volt. Nemcsak a hatalmas ütemű technológiai fejlődés forgatja fel a mindennapjainkat, de negatív előjellel ehhez csatlakozott a járvány, aztán a szomszédunkban jelen percekben is zajló fegyveres konfliktus. De a választásokat követő kormányátalakítás sem könnyítette meg a dolgunkat. A következő négy évre óriási kihatással lesz a lassan felsejlő struktúra, amelyből azonban az esemény programalkotási szakaszában még csak viszonylag keveset ismerhettünk. A változás, az átalakulás a mindennapok része lett, és ezt magunkra nézve is érvényesnek tartjuk, változnunk, fejlődnünk kell nekünk is”, mondja Czimbalmos Levente, az egyesület szakértője, az Infoparlament egyik programfelelőse.

Ennek a változtatásnak az egyik eleme, hogy a nyári Infoparlamentet a korábbinál sokkal fókuszáltabb eseménnyé kezdik átalakítani. Az adott év trendformáló, leginkább az érdeklődés homlokterében lévő, maximum két-három témáját dolgozzák fel a szekciókban. A délelőtti plenáris konferencia továbbra is a teljességre törekszik, lehetőséget adva a kormányzati és a meghatározó ágazati szereplők számára a széles körű véleménynyilvánításra és diskurzusra. „Az egyszerűsítéstől azt várjuk, hogy így nem merítjük ki vagy terheljük túl az olyan hagyományos témaköröket, mint az oktatás vagy a gazdaság digitalizációja, de nem is aprózódunk szét egy kisebb lélegzetvételű eseményen. A nyár eleji konferencián tehát felkeltjük az érdeklődést, ősszel Balatonfüreden pedig részletesebben is kitárgyaljuk ezeket, melléjük emelve természetesen a hagyományos témákat”, foglalja össze az új koncepció lényegét Czimbalmos Levente.

Diplomaták a kibertérben

Az egyik trendformáló téma egyértelműen a biztonság. Alig lábaltunk ki a modern időszak egyik legsötétebb járványidőszakából, máris a kontinens utóbbi évtizedeinek legdrámaibb katonai konfliktusa közelében találtuk magunkat. Egy háború pedig ma már nemcsak a fizikai, de a kibertérben is zajlik, és az Infoparlament is a digitalizáció szemüvegén keresztül vizsgálja ezt a kérdést.

dr. Kovács László, Magyar Honvédség
dr. Kovács László, Magyar Honvédség
Az emberiség sajnálatos módon bőven halmozott fel tapasztalatot arra nézve, hogyan kell a fizikai háborúkat megvívni, illetve hogyan kell ezeket a diplomácia eszközeivel elkerülni, illetve lezárni. Arról viszont még sokkal kevesebb a tudás, hogy miként zajlik mindez a kibertérben. A konferencia egyik legérdekesebbnek ígérkező panelbeszélgetése éppen ezért a kiberdiplomácia és a kiberhadviselés kérdéseit járja körül.

A téma még annyira új, hogy még általánosan elfogadott definíciója sincs kiberdiplomáciának. „A kibertérben végzett diplomácia nagyjából azt fedi le, amit a hagyományos diplomácia végzett a történelem során: államok, nemzetközi szervezetek egymás közti viszonyának rendezését, az együttműködés harmonizálását, egy adott ország számára a saját érdekeinek képviseletét, akár más országokkal, akár nemzetközi szervezetekkel szemben. A kiberdiplomácia egy ország vagy országcsoport kibertéri tevékenységének szabályozását, rendezését, nemzetközi környezetben történő működését segíti elő”, adja meg saját definícióját dr. Kovács László dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnokságának kibervédelmi szemlélője, az érintett szekció egyik résztvevője.

Szorosan összefügg a kiberdiplomáciával a kiberszuverenitás kérdése is. Csak látszólagos az ellentmondás a kibertér határok nélkülisége és az országok hagyományosan az államhatárok közé szoruló szuverenitása között. Ahogy Kovács László magyarázza: „Az országoknak nemcsak a fizikai, hanem a kibertérben is biztosítaniuk kell szuverenitásukat, vagyis meg kell védeniük saját értékeiket, érdekeiket. Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiája is tartalmazza, hogy az ország szuverenitását a kibertérben is meg kell őrizni. Értelemszerűen itt nem az országhatárokon belüli kibertérről beszélünk: minden olyan kibertéri cselekmény, esemény, amelyeknek magyar vonatkozásai vannak, érinti a magyar kiberteret, eredetétől függetlenül. A szuverenitás pedig ebben az esetben is azt jelenti, hogy egyetlen másik fél se kényszerítse Magyarországra az akaratát a kibertérben vagy a kibertéren keresztül. Legyen az országnak önálló mozgási és cselekvési szabadsága az online térben is – ezt jelenti a kiberszuverenitás.”

Jogában áll – de érdekében is?

A kiberdiplomácia eszköztára nem igazán különbözik a hagyományos diplomácia eszközeitől. Nemzeti és nemzetközi szabályozás, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés a legfontosabb, akár a nagy technológiai cégekkel, akár más országokkal szemben kell megvédeni az érdekeket. A GDPR például kiváló példája annak, hogy nemzetközi szabályozással a legnagyobb nemzetközi techcégek is pozitív irányba befolyásolhatók.

15 éve az információs társadalomért

„Az idén 15 éves Infotér tevékenységével a digitalizálódó információs társadalom épüléséhez és ma már a reálgazdasági fejlődéséhez is hozzájárul. Élenjáró, követi a trendeket, de nem trendcsináló. Innovatív, de nem innovátor. Szakmai agytröszt a jog- és stratégiaalkotó állami szereplők számára, a társadalmi és a versenyszféra szereplői felé pedig lámpás. Informatikai hasonlattal élve azt szoktuk mondani, hogy a közigazgatás, a reálgazdaság és a társadalmi szféra integrátora. Hidat képez az egyes szereplők közt, de elsősorban társadalmi érdekképviseleti berendezkedéssel teszi ezt”, fogalmazza meg az Infotér Egyesület hitvallását Czimbalmos Levente.

A nehézséget az okozza, hogy a nemzetközi jogi környezet – például a háborús vagy humanitárius jogokat szabályozó egyezmények – fizikai konfliktusokra íródtak, ezért az elveik sok esetben nehezen húzhatóak rá a kibertérre. Ugyanakkor komoly akadémiai kutatások folynak ezen a téren, úgy az egyetemeken, mint kutatóintézetekben, már legalább másfél évtizede. A NATO 2016-ban deklaráltan ellenséges katonai hadműveletnek ismerte el a kibertámadást, amelyre – adott esetben, adott körülmények között – a válaszcsapás a fizikai térben is megtörténhet. És itt rögtön felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire van egyenlő arányban, ha kritikus infrastruktúrát fertőző vírussal történő támadásra ballisztikus rakétákkal érkezik válasz? A Tallinnban működő, a NATO által fenntartott kutatóközpont egyebek mellett azt vizsgálja, hogy mennyire értelmezhető a kibertérben a hadviselésre kitalált nemzetközi jog. Munkájuk eredménye lett a 2013-ban kiadott, majd négy évvel később frissített Tallinni Kézikönyv (Tallinn Manual).


De még ha joga is van egy országnak a kibertérben megvédenie magát, adódik a nehézség, hogy az interneten keresztül végrehajtott támadásokról ritkán lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy honnan erednek, és még ritkábban lehet bizonyítani, hogy nemzetállamok vagy azok szervei, intézményei állnak-e a támadás mögött. És ha még sikerül is a támadó beazonosítása (attribúció), egyből felmerül a politikai attribúció kérdése is – vagyis hogy a megtámadott országnak politikailag érdekében áll-e megnevezni a támadót. „Egyáltalán nem biztos, hogy az attribúciónak van olyan visszarettentő ereje, ami miatt megéri alkalmazni”, ismeri el Kovács László. Jellemző, hogy a NATO is mindössze egyetlen esetben élt ezzel az eszközzel – a kiberdiplomáciának az is feladata, hogy ebben is megteremtse a helyes egyensúlyt.

Az ember a dolgozó mögött

Az idei Infoparlament másik központi témája az „infoverzum” lesz, amely az Infotér és a metaverzum szavak összevonásából született. A világ egyre erősebben behálózott, és ebben a hálóban az eszközök mellett már ott vannak az emberek, sőt, lassan a hús-vér emberek digitális avatarjai is. De hol lesz az ember szerepe ebben a világban?

Vicsek András, Maven 7
Vicsek András, Maven 7
A járvány elmúlt két éve és az azzal együtt járó lezárások, home office nem teljesen új trendeket indítottak el, csak felgyorsítottak meglévő folyamatokat, mondja Vicsek András, a Maven7 Hálózatkutató alapítója, aki az egyik szekció nyitóelőadását is tartja. Egyrészt kiderült, hogy a home office működik, és a dolgozók akkor is végzik a munkájukat, ha a főnök nem áll (szó szerint) a hátuk mögött. Mi több, kutatások bizonyították, hogy egy jó darabig még emelkedett is a munka hatékonysága.

Aztán a bezárkózás, a külső ingerek megcsappanásának hatására egyre többen kezdtek el saját belső világuk, belső személyes, emberi céljaik felé fordulni. Ennek során pedig végiggondolták, hogy miért is dolgoznak az adott munkahelyen, miért is viselik el a kollégákat, a főnököt – az eredmény pedig az lett, hogy sokan otthagyták munkahelyüket, és kezdtek valami egészen másba, említ egy kevésbé nyilvánvaló hatást Vicsek András.

De ha ez nem is történt meg, a munkakapcsolatok akkor is átalakultak. Kiderült, hogy a szűkebb csapaton belül nagyon aktív maradhat a kommunikáció, de a más területekkel való kapcsolatok erősen meglazultak. Nem futunk össze a konyhában egy kávéra, nem ülünk le egymás mellé ebédnél, így nem is hallunk a másik munkájáról, gondjairól, terveiről. Pedig az innováció egyik mozgatórugója éppen az, amikor nagyon távol álló tudásterületek között találnak kapcsolódási pontot, előrelépési lehetőséget. A közös kultúra és értékek is megszenvedik az otthoni és kisebb részben a hibrid munkát. Nincsenek közös ünneplések, nem születnek belsős poénok, amelyek mind az összetartást erősíthetnék.

„Jó kérdés, hogy az innovációban és a közös kultúrában jelentkező negatív hatások mikor és milyen mértékben jelennek meg majd a produktivitásban is. A technológia választ adhat majd erre, de én egyelőre még nem láttam igazán jó megoldásokat”, mondja Vicsek András.

A Munka 4.0 színterei

Mindenki szerint a hibrid munkáé a jövő, de a vállalatok sokszor rosszul teszik fel ezzel kapcsolatban a kérdést. Nem az a lényeg, hangsúlyozza a hálózatkutató szakember, hogy hány napot tölt otthon vagy az irodában a dolgozó, hanem az, hogy miért jön be az irodába, és ott mit csinál.

Virtuális elrettentés

A legtöbb katonai doktrínának része az elrettentés: gondosan szivárogtatott hírekben, katonai parádékon (vagy rosszabb esetben helyi háborúkban) megmutatni, hogy mire képes az adott ország haditechnikája és hadereje. Jó esetben ez elveszi a potenciális támadó kedvét attól, hogy háborút indítson.

A kibertérben nehezebben működik az elrettentés, de nem lehetetlen, mondja Kovács László dandártábornok. Egyrészt, a stratégiai dokumentumok tartalmazhatják – mint ahogy Magyarország esetében is teszik –, hogy adott esetben a kibertámadásra hasonló módon válaszolhat az ország. Ezzel együtt ki kell építeni egy masszív védelmi képességet, és azt a nyilvánosság elé kell tárni, mutatva, hogy a támadás nagyobb erőfeszítést igényelne, mint amekkora hasznot hozna. Kiegészítésként viszont egy offenzív, támadó erőre is szükség van, amely révén a támadót foszthatjuk meg az ellenünk végrehajtandó műveletek képességétől.

„Ha csak ugyanúgy dolgozik, akkor nincs sok értelme a bejárásnak. Az irodába pont azért kellene bemenni, hogy ott másokkal is találkozzon, beszélgessen, építse a kapcsolatokat. Léteznek már olyan irodák, ahol a tereket a társas kapcsolatoknak megfelelően alakították ki. Hangsúlyosabbak lettek a közösségi terek, például a kávézók, ahol a spontán beszélgetések folyhatnak. A második fajta tér az együttműködésé, ahol a személyes és hibrid megbeszélések megtartására van lehetőség. És persze továbbra is szükség van az elzártabb, nyugodtabb területekre, ahol az elmélyült egyéni munkát lehet végezni”, vázolja fel a jövő munkahelyét Vicsek András.

Részben a hibrid munka terjedése miatt, részben a gyorsan és kiszámíthatatlanul változó üzleti körülmények miatt a vállalati szervezeteknek és a vezetési kultúrának is át kell alakulnia. A régi hierarchikus, parancsuralmi rendszerek nem működnek, amikor egy-egy ötletről gyorsan kellene dönteni. Már nincs idő megvárni, amíg egy javaslat felvándorol a felső szintekre, ott döntés születik, majd a döntés visszaérkezik az alsó szintre. Laposabbá kell válnia a szervezetnek, valódi együttműködés mentén kell konkrét feladatokra szerveződnie a csapatoknak. Természetesen ez nem csak a vezetőktől kíván meg újfajta hozzáállást, de a dolgozóknak is meg kell tanulniuk, hogy nem várhatnak mindig utasításokra, hanem fel kell vállalniuk az egyéni felelősséget, és meg kell találniuk, mivel járulhatnak hozzá a közös célok eléréséhez.